Hajdú Balázs, a Dumaszínház egyik oszlopos tagja nem csak január 22-én jár Szegeden. A szemfülesek néha-néha elkaphatják őt az utcán, ha szerencséjük van. Hogy mit is jelent Hajdú Balázs stand up comedy-snek Szeged, s hogy miként is indult a karrierje, erről beszélgettünk vele.
Dombóvári Istvánnal közösen léptek majd fel kedden az Ifjúsági Házban, de ha jól tudom, nem csak a fellépések kötnek ide..
Hajdú Balázs: Szegedről nagyon sok emlékem van, azaz hogy nincs, ugyanis itt kezdtem az egyetemet. Órák helyett inkább buliztam és dolgoztam, a maradék szabadidőmben pedig arra jöttem rá, hogy a matek szakkal nem lettünk igazi barátok. Diákmelót vállaltam a tejiparban, plakátoztam, szórólapoztam és évente egyszer Mikulás is voltam.
Mikulás?
H.B.: A diákszövetkezet közvetített ki évről-évre. De ez nem olyan nagy élmény, mint ahogy azt gondoljuk. A gyerekek nagytöbbsége fél a Mikulástól. Vagy csak tőlem, nem tudom, de az akkoriban hosszú hajam miatt igen sokszor lebuktam. Viszont órabérben egész jól dolgozik a Mikulás.
Más kötődésed is van Szegedhez.
H.B.: A nővérem itt lakik, s nemrég született meg a második kisgyereke, úgyhogy most sokat járok ide. És azt se felejtem el, hogy itt, a Szegedi Pinceszínházban kezdődött a karrierem.
Miről szól a Hülyeségek kicsiny boltja?
H.B.: Ez Dombóvári István önálló estje, ahová meghívott közreműködő vagyok. Ennek az előadásnak csak kis része a megszokott stand up, az előadás többi részében humoros jeleneteket vetítünk. Azért jó ebben a produkcióban szerepelni, mert már négyszer adtuk elő, mindig teltház volt, s itt kaptam az első vastapsomat is. Ebben a műfajban ugyanis nem jellemző, hogy visszatapsolják az embert.
Dombóvárival nem ez az egyetlen közvetlen kapcsolatod.
H.B.: Sokáig lakótársak voltuk. Engem általában nem szoktak felismerni az utcán, valamiért beleolvadok a szürke tömegbe, de ha Dombival mentem bárhová, olyan volt, mintha világított volna mellettem.
Hogyan gyártod a poénjaid?
H.B.: Van, ami pontosan úgy történt velem, ahogy elmesélem azt, van, amihez picit hozzá kell nyúlnom. De nagyon hiteltelen lennék, ha csak mondvacsinált történetekkel állnék a színpadra. Például, nem tudnék kitalálni egy olyan sztorit, hogy voltam egy pornófilm forgatáson. Ahelyett, hogy otthon ülnék a négy fal között, s sztorikat gyártok, visszafelé csinálom: igyekszek úgy élni, hogy az életem legyen egy sztori.
Pornófilm?
H.B.: Bizony! Mondhatnám, hogy csak a pénz miatt csináltam, de nem. Találtam a neten egy hirdetést, hogy statisztákat keresnek. Egy szilveszteri felnőtt film volt, öltönyben kellett lennem, én nem vetkőztem. Nekem csak jól kellett éreznem magam, ami nem volt nehéz. És még pénzt is kaptam érte. A filmet viszont azóta se találom, pedig megnéztem volna.
A családtagjaid mit szólnak, hogy rendszeres visszatérői a poénjaidnak?
H.B.: Örülnek neki, néha még a nagyimat is beleszövöm a történeteimbe. Tudják, hogy gázos dolgokat úgyse mondanék.
Miben változott meg az életed, hogy stand up comedy-s lettél?
H.B.: Semmiben, és ez a jó. Már nem vagyok főiskolás, és mégis viselkedhetek úgy. Pont abban a korban vagyok, amikor már nem kell tanulnom, de még nincs kedvem dolgozni. Csak az a baj, hogy kicsit visszaesett a stand up iránti igény. Már nem hat az újdonság varázsával. Megvannak a sztárfellépők, akinek fut a szekerük, s ennyi. Az emberek inkább sztárokat akarnak, mint stand up-ot. A Dumaszínházban is egyre kevesebbet tudok fellépni. Most sajnos csak hobbi szinten csinálom, de remélem, ez még változik!
Mert ha nem stand up-os vagy, akkor…?
H.B.: Akkor közgazdász lennék. Salgótarjánban végeztem pénzügyen, csak könyvelni nem tudok. Épp állást keresek, mert az emberek nem tudják összeegyeztetni a komoly közgazdászt a vicces stand up-ossal. Sajnos az állásinterjúzás is már hobbiszámba megy nálam.
A TV-ben mindig rezdüléstelen pókerarccal állsz, most pedig végig mosolyogsz. Akkor hogy is van ez?
H.B.: A hétköznapokban én nagyon sokat mosolygok, néha még fellépés közben is. De jobban üt a poén, ha azt fapofával mondom el. Van, akinek meg a röhögés áll jól a színpadon, mint Hadházinak. Ez van.
Élőben még csak lassú sem vagy…
H.B.: Én nem beszélek lassan fellépéseken sem. Valószínűleg a hangom, a monoton beszédem miatt tűnhetek annak. Erre sose játszottam rá, a közönség aggatta rám ezt a jelzőt. És ha már így alakult, miért ne poénkodnék vele?
Mennyire látsz előre a jövődbe?
H.B.: Csak annyira, ami éppen most zajlik. Utána majd látom, hogy hogyan alakul az életem. De az biztos, hogy a stand up-pal foglalkoznék a legszívesebben. A héten lesz Budapesten az első önálló estem, amire máris elkelt az összes jegy. Ide azért jönnek az emberek, hogy engem lássanak, nem pedig egy másik fellépő neve volt vonzó a plakátokon. Úgy érzem, ez az év sok jó dolgot tartogat nekem.
Zsingor Tünde